Microsporum canis gomba kezelése macskákon

A szerzők összefoglalják a macskák microsporiasisában használható gyógykezelési lehetőségeket, és beszámolnak a szájon át alkalmazott, szisztémás itrakonazol kezelés tapasztalatairól 10 eset kapcsán.
A fertőzöttség igazolása minden esetben gombatenyésztéssel történt. Ezt követően 0,5 mg/ttkg/nap dózisban, heti váltakozó terápia alkalmazásával kezelték a macskákat öt héten át. Az állatok külső kiegészítő kezelést nem kaptak, szőrnyírás nem történt.

Öt hét elteltével hat állat gyógyult, és a gombatenyésztés lelete is negatív lett, míg négy állat jelentős klinikai javulás mellett pozitív tenyésztési eredményt mutatott. Ez utóbbiak között volt mindhárom vizsgált perzsa macska. A szerzők az itrakonazolt hatékony szernek találták macskák microsporiasisában, de hosszú szőrű macskákban külső kezelés is javasolt.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Macskákban a dermatophytosisok leggyakoribb okozója a Microsporum canis. Az állatok fertőződése közvetlen érintkezéssel, korpával, szőrszálakkal, különböző eszközökkel, fésűvel, szállítódobozzal történhet, és ezekről visszafertőződés is lehetséges.
A környezetben az arthrosporák 18 hónapig is fertőzőképesek maradhatnak, amit a terápiás terv kialakításakor is figyelembe kell vennünk.

A macskákban aktív ellenálló képesség figyelhető meg a fertőzés ellen, ami magyarázhatja a tünetmentes hordozást. A védekezésben elsősorban a celluláris immunválasznak van szerepe. Leukosis vírus vagy FIV fertőzés, daganatos betegség, rossz tápláltsági viszonyok esetén és fiatal korban gyakoribb a tünetekben is mutatkozó fertőzés. Klinikai tapasztalatok szerint a hosszú szőrű állatok fogékonyabbak a betegségre, amelynek hátterében örökletes tényezőket és/vagy a hosszú szőrzetet, mint a gombák számára kedvezőbb környezetet feltételeznek.

A fertőzöttség klinikai megjelenése igen változatos, a tünetmentes hordozástól a teljes bőrfelületen jelentkező elváltozásokig terjedhet. A dermatophytosis elsődlegesen follicularis bőrbetegség, ezért a tünetek is a szőrtüszők károsodásából és másodlagos gyulladásból adódnak. Tipikus elváltozás a körülírt alopéciás terület, gyakran korpázással, a perifériás részeken erythemával, papulákkal és könnyen kihúzható szőrszálakkal (1., 2. kép). Kevésbé tipikus a miliaris dermatitis, álltájéki acne, karom és karomágy elváltozások, külsőfülgyulladás, ritkán nodulák a bőrben. Viszketés nem jellemző, de előfordulhat.

A betegség zoonosis, irodalmi adatok szerint az esetek 30-70%-ában jelentkeznek tünetek legalább egy tulajdonoson, gyakran gyerekeken. Az elváltozások többnyire az állattal közvetlenül érintkező bőrfelületen, így a fejen, arcon, karon, kézfejen jelentkeznek (Tinea capitis, Tinea corporis).

A diagnózis felállításakor a változatos tünetek miatt, a fizikális vizsgálaton túl, Wood-lámpás vizsgálatra, mikroszkópos vizsgálatra, gombatenyésztésre, bizonyos esetekben bőrbiopsziára van szükség. A Microsporum canis gyakran fluoreszkál a Wood-lámpás vizsgálat során, ami nem csak a diagnózist, de a megfelelő mintavételi hely kiválasztását is segíti. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy különböző anyagok, pl. szappan, petróleum, mutathatnak megtévesztően pozitív színelváltozást. A bőrkaparék és szőrminta mikroszkópos vizsgálata is javasolt. Tenyésztéshez leggyakrabban DTM (Dermatophyta Test Medium) táptalajt használnak. Bár dermatophytosisoknál a bőrbioptátum szövettani vizsgálata nem annyira szenzitív diagnosztikai módszer, mint a gombatenyésztés, granulomatosus elváltozásoknál nagy jelentősége van.

Körülírt szőrhiányos terület M. canis fertőzés következtében.

1. kép: Körülírt szőrhiányos terület M. canis fertőzés következtében.

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK

A terápia részét képezi az állatok általános állapotának javítása (megfelelő táplálás, párhuzamos betegségek kezelése) és a visszafertőződés lehetőségének csökkentése is. Ezt a célt szolgálja a fertőzött egyedek elkülönítése, a napi porszívózás is. A környezet fertőtlenítése 10%-os nátrium-hipoklorit oldattal történjen, egyesek enilkonazolos kezelést is javasolnak, különösen tenyészetekben.

Helyi kezelés

A fertőzés megszüntetésére helyi és szisztémás kezelés alkalmazható.
Helyi kezelés esetén fontos a szőr lenyírása, majd oldatok, krémek használata. Multifokális, generalizált vagy tünetmentes fertőzés esetén a teljes test kezelése javasolt.
A szakirodalomban olvasható vélemények megoszlanak, egyesek a teljes szőrzet nyírását javasolják, beleértve még a bajuszt is, mások ezt nem tartják feltétlenül szükségesnek.
Helyi kezelés javasolható a fiatal, csak néhány fokális elváltozást mutató betegeknél, ahol az elváltozások körül kb. 6 cm-es területen kell a kezelést végezni, vagy teljes testre kiterjedő fürdetés alkalmazható általában hetente egyszer vagy kétszer.

A szakirodalmi adatok alapján nincs jelentős eltérés a különböző, külsőleg használt hatóanyagokkal (ketokonazol, miconazol, enilkonazol –macskákban nem engedélyezett,klórhexidin) elért eredmények között, bár egyesek kedvezőbbnek tartják a kombinált készítményeket.

Szisztémás kezelés

Ha néhány héten belül nincs javulás, vagy súlyos fokú és régóta tart a fertőzöttség, akkor szisztémás kezelés szükséges. A leggyakrabban alkalmazott hatóanyagokat, adagolásukat és a kontraindikációkat az 1. táblázatban tüntettük fel.

A microsporiasis kezelésére leggyakrabban alkalmazott hatóanyagok

A grizeofulvin fungisztatikus gombaellenes szer, ami a sejtosztódást és a nukleinsavszintézist gátolja. Hatékonyságát több tanulmányban is vizsgálták, az alkalmazott dózis 50 mg/ttkg naponta, egyesek szerint teljes gyógyulás a 63-70 nap után következett be.

Egy másik közlemény szerint a grizeofulvin-kezelést helyi, hetente kétszer alkalmazott mikonazol és klórhexidin samponos fürdetéssel kiegészítve 4 hét alatt negatív tenyésztési eredményt értek el macskákban. A szer teratogén, egyéb mellékhatások főleg fajtatiszta és FIV-fertőzött macskákban gyakoriak, egyedi érzékenység lehet.

A ketokonazolaz első szájon át adható gombaellenes azol származék, amelyet a humán orvoslásban 1970 óta használnak. A ketokonazol hatékony szer macskák dermatophytosisában, bár hányás és májkárosító hatás is jelentkezhet.

Az itrakonazol egy szintetikus triazol származék, lipofil, vízben oldhatatlan széles spektrumú gombaellenes szer.
Hatását a gomba endoplazmatikus retikulumában fejti ki, ahol az ergoszterol-szintézist gátolja, márpedig az ergoszterol a gomba sejtfal integritásához feltétlenül szükséges.

A szer farmakokinetikájára jellemző a gyors felszívódás a gyomor-bélcsatornából. A kezdeti plazmakoncentráció 7 napi adagolás után megkétszereződik, majd egy héttel az adagolás befejezése után gyakorlatilag nullára csökken. A szer a májban metabolizálódik, a metabolitok közül a hidroxi-itrakonazolnak van gombaellenes tulajdonsága.

Az itrakonazol bejut az epidermis és a folliculusok bazális sejtjeibe és fokozatosan beépül a szőrszálakba, majd ezt követően diffúzióval bejut a faggyúmirigyekbe és a faggyúval eléri a bőrfelszínt. A hatóanyag 7 napos kezelés után szinte minden szőrszálból kimutatható. A bőrben a váltakozó heti adagolással folyamatos koncentráció-emelkedés érhető el.
A mellékhatások ritkák, nyálzás, hányás, étvágytalanság jelentkezhet.

A terbinafin a legújabb szisztémás gombaellenes szer, egy allilamin származék, amely az ergoszterol szintézist gátolja. Kísérletekben két terápiás dózist (10-20 mg/ttkg és 30-40 mg/ttkg) próbáltak ki. Megállapították, hogy a két dózis alkalmazása esetén a hatóanyag plazmakoncentrációjában nem volt különbség, azonban a szőrből mért koncentráció jelentősen magasabb volt a második esetben.
Macskákban negatív gombatenyésztést a 28-84. napon értek el. Az egyetlen észlelt mellékhatás a hányás volt, amely igen ritkán jelentkezett.

A lufenuron a kitinszintézist megszakító, bolhaellenes szer. Mivel a gombák sejtfala is tartalmaz kitint, többen vizsgálták a lufenuron esetleges gombaellenes szerepét. A kezdeti pozitív eredmények után a kontrollált kísérletek ezt nem erősítették meg. A lufenuron-kezelés (30 ill. 133 mg/ttkg kéthetente) nem akadályozta meg a kísérletes Microsporum canis fertőzést, másik esetben pedig, bár szintén kialakult a fertőzés, és nem csökkent a gyógyulás ideje, a fertőzés stabilizálódása lassabban következett be, mint a kontroll csoportban.

DeBoer és mtsai kísérletükben a M. canis mesterséges fertőzést követően az egyes macskacsoportokat csak lufenuronnal (133 mg/kg kéthetente), csak terbinafinnal (15-30 mg/kg/nap), lufenuronnal és terbinafinnal, illetve csak itrakonazollal (8 mg/kg/nap) kezelték. A leggyorsabb gyógyulást 7,8 (±1,3 hét) az itrakonazollal kezelt állatokban találták. Eredményeik szerint a lufenuronnak nem volt szinergista hatása a terbinafin kezelés kiegészítésekor, a csak lufenuronnal kezelt csoport gyógyulása rövidebb volt, mint a kezeletlen kontroll csoporté, de a különbség nem volt szignifikáns.

Kísérletes fertőzések során nyert tapasztalatok szerint a M. caniselleni vakcinák nem akadályozták meg a fertőződést, bár csökkentették a kezdeti fertőzés súlyosságát. Moriello ez alapján megelőzésre nem, de a terápia kiegészítésére javasolja a vakcinák alkalmazását.

Korpázó farok perzsa macskában M. canis fertőzés következtében

2. kép: Korpázó farok perzsa macskában M. canis fertőzés következtében

Macskatenyészetek mentesítése

A macskatenyészetek és nagyobb populációk mentesítése nehéz feladat, sok munkát és jelentős anyagi ráfordítást igényel. A hordozó és nemhordozó (ismételt tenyésztéses vizsgálattal negatív) állatok elkülönítése, a tenyésztés felfüggesztése, az agresszív szisztémás és helyi kezelés mellett a környezet fertőtlenítése is szükséges. A jövőben megtartandó macskákat folyamatosan ellenőrizni kell gombatenyésztéssel. A kiadások becslésekor nem csak a kezelési költségeket, de a kölykök eladásából származó bevételkiesést, a nagy idő- és munkaráfordítást és a tenyészet hírnevének csökkenését is kalkulálni kell.

A mentesítésre három lehetőség van.
Az első esetben a tenyészet teljes kiürítését és fertőtlenítést követően a két hét különbséggel végzett háromszori tenyésztéses vizsgálattal a negatív egyedek visszatelepíthetőek.
Ezt a legtöbb tenyésztő a nagy genetikai veszteség miatt elutasítja. Második lehetőség a teljes állomány helyi és szisztémás kezelése és a környezet fertőtlenítése, ez alatt a tenyésztést fel kell függeszteni. A harmadik lehetőség csak a kölykök kezelése, ez a megoldás csak akkor jön szóba, ha a tenyésztő nem képes, vagy nem akarja az egész állomány mentesítését. Ekkor a vemhes anyákat elkülönítve kell tartani, szőrnyírás után helyi kezelésük szükséges, az ellést követően az anyákat szájon át grizeofulvinnal kezelik és a kölyköket négy hetes korban elválasztják, majd az egyedi gombatenyésztés eredményétől függően helyi, esetleg szisztémás kezelést alkalmaznak.

SAJÁT TAPASZTALATOK ITRAKONAZOLLAL

Gyógyszer-kipróbálási kísérletünkben a SZIE ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinika valamint a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Állatkórház beteganyagából származó Microsporum canis fertőzött macskák (n=10) vettek részt.

A fertőződést minden esetben az Állatorvos-tudományi Kar Központi Laboratóriumában pozitív gombatenyésztéssel igazoltuk. Kálium-hidroxidos kezelés és calcofluor-white oldatos festést követően végzett mikroszkópos vizsgálat minden esetben pozitív volt.

Az állatokat 10 mg/ml koncentrációjú itrakonazol orális oldattal kezeltük szájon át. A kezelést a gyártó által javasolt három váltakozó héten alkalmaztuk napi 5 mg/ttkg dózisban a 2. táblázatban látható kezelési protokoll szerint.

Kezelési protokoll

A 10 vizsgált betegből 3 volt fél évnél fiatalabb. Az életkori és fajtamegoszlást az 1. és 2. ábra szemlélteti. Az állatok 70%-a volt kandúr, kettő volt kóbor állat és három származott tenyészetből.

Fajtamegoszlás

Életkori megoszlás

Az esetek 40%-ában jelentkeztek bőrtünetek a tulajdonosokon is.
A macskák tünetei nagyon változatosak voltak, 90%-ban figyeltünk meg alopeciát, ami 4 esetben pörkképződéssel is járt, egy esetben csak kifejezett korpázás volt megfigyelhető. Wood-lámpával, UV fényben a 8 esetből 5 adott pozitív, zöldes elváltozást. A kezelés időtartama alatt más gyógyszert illetve szőrnyírást nem alkalmaztunk, a környezet fertőtlenítése nátrium-hipoklorit oldattal történt. Öt hét elteltével kontroll vizsgálatot végeztünk, a gombatenyésztés hat esetben lett negatív, a fennmaradó négy eset mindegyikében a tünetek jelentősen csökkentek, közülük egy esetben további három hét kezelés után már tenyésztéssel sem sikerült kimutatni a kórokozót.
Figyelemre méltó, hogy a négy tenyésztéssel még pozitív állat között szerepelt mindhárom kezelt perzsa macska. A kezelés során a tulajdonosok nem észleltek mellékhatásokat.

MEGBESZÉLÉS

Összegezve a terápiás tapasztalatokat, elmondható, hogy az itrakonazol hatékony gyógykezelési lehetőség macskák microsporiasisában. Előnye, hogy könnyen alkalmazható és adagolható. Használatával sok esetben elkerülhető a tulajdonosok számára gyakran nehezen kivitelezhető fürdetés.
Klinikai tapasztalataink alapján a váltakozó heti kezelés megfelelő terápiás protokoll macskák mikrosporiasisában, amellyel csökkenthetők a kezelési költségek.
Mivel a kontroll vizsgálatok során klinikailag gyógyult macskák bőrkaparékából is kitenyészthető volt Microsporum canis, ezért a kezelés befejezésekor mindenképpen javasolt a kontroll gombatenyésztés.
A perzsa macskák kezelésekor nyert tapasztalataink alapján fontos megjegyezni, hogy az öthetes kezelés nem eredményezett teljes gyógyulást és negatív gombatenyésztési leletet. Ez a megfigyelés egybeesik a szakirodalomban olvasható terápiás eredményekkel, melyek szerint egyes perzsa macskák (ellentétben más hosszú szőrű fajtákkal) kevésbé reagálnak a gyógykezelésre. Bár az alacsony esetszám miatt további vizsgálatok szükségesek, tapasztalataink szerint hosszú szőrű macskákban célszerű a szőr lenyírása és a szisztémás gyógykezelés külső kezeléssel történő kiegészítése.

DR. Pétsch Márta, Puskás Gábor
Macskák microsporiasisának kezelési lehetőségei, tapasztalatok Itrakonazollal
SZIE ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinika

KisállatPraxis, VI. 5. 184-189. (2005) BetűVet Kft., Budapest, 2005.

 

A betegség egy másik megközelítési módja:

MIT KELL TUDNI A GOMBÁKRÓL?

A gombák a természetben nagyon elterjedtek, megtalálhatók a talajban, a levegőben, a természetes vizekben, az ember és az állatok bőrén, nyálkahártyáin és bélsarában.
Túlnyomó többségük azonban nem idéz elő megbetegedést, általában elhalt állati és növényi anyagokon élnek. Vannak azonban különböző emberi és állati megbetegedéseket okozó gombafajok is, melyek megtámadják az állatokat és közvetve az embert is. Kutyában és macskában, de a házinyúlban is leggyakrabban a fonalas dermatophytonok (=bőrön élősködő gombák), a Microsporum és Trichophyton fajok okoznak bőrgombásodást, melyek átterjedhetnek az emberre is.

A MACSKA GOMBÁS BŐRBETEGSÉGE

A bántalmat túlnyomó többségben a Microsporum canis nevű gomba okozza, de ritkábban a Trichophyton gombafajok kórokozó szerepe is kimutatható. A betegség iránt főként a fiatal macskák fogékonyak.

A fertőződés, amint arról már az előbbiekben is szó esett, elsősorban a beteg állattal való közvetlen érintkezéssel történik, de nagy jelentőségű a közvetett fertőzés lehetősége is, amikor a különféle játékok, takaró és szállítókosár, a spórákat tartalmazó tisztító eszközök (fésű, kefék stb.) közvetítik a fertőzést.

A közös fekhely esetében a környezetben levő spórákat tartalmazó szőrszálak, hámpikkelyek ugyancsak a fertőzés forrásául szolgálhatnak. Ehhez tudni kell, hogy a fertőzést okozó spórák igen nagy ellenálló-képességgel rendelkeznek a környezeti hatásokkal szemben, és a fertőzőképességüket akár hónapokon keresztül, de egyes adatok szerint akár egy esztendeig is megőrizhetik!
Nem elhanyagolható
tény, hogy az ún. ectoparaziták, tehát a bőrön élősködő férgek, így például a bolhák is átvihetik a ragályanyagot egyik állatról a másikra.

AZ ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐK

Egészséges, jó ellenálló-képességű állatokat a gombák kevésbé tudják megbetegíteni, de mindazon hatások, melyek legyengítik a macska természetes védekező rendszerét, elősegítik a betegség terjedését.

1. A hiányos táplálkozás – mindenekelőtt az esszenciális zsírsavakban hiányos táplálék -, amely miatt a bőr fogékonyabb a gombák, baktériumok és paraziták okozta fertőző betegségekkel szemben.

2. A kedvezőtlen higiéniás viszonyok, a hideg, nyirkos időjárás gyengíti az ellenálló-képességüket. Tudjuk, hogy a macskák szeretik a meleget és szükségük is van rá. (Őseik meleg éghajlatú vidéken éltek.)

3. Zsúfolt tartás, ahol sok macskát tartanak túl szűk helyen.

4. Elősegíti a bántalom terjedését az utóbbi időben egyre terjedő leukózis, melyről Lapunk szeptemberi számában olvashattunk ismertetést.

KÓRLEFOLYÁS

Az állatok és az ember bőrét megbetegítő gombák a dermatophytonok, a növényvilág legkevésbé differenciált egyedei. Spórákkal szaporodnak, ezekkel történik a fertőződés is. A spórák kerekded vagy sokszögletű, erősen fénylő képletek.

A lappangási idő, tehát a fertőződés és a klinikai tünetek megjelenése közötti idő általában 8-10 nap, de ez az időszak ennél hosszabb is lehet.
A gombák okozta kóros folyamat a hám elszarusodó rétegeiben zajlik, ami fokozott hámlást, a szőrszálak letöredezését, kihullását okozza. E kóros folyamat során a gombák anyagcseretermékei a bőr mélyebb rétegeibe, a szőrhagymák környékére is bejutnak.

TÜNETEK

A klinikai tünetek megjelenése szerint háromféle megjelenési formát ismerünk, nevezetesen a tipikus, az atipikus formát és a tünetmentes fertőzöttséget, mely főként a hosszú szőrű macskákban gyakori, mely a hazai felmérések szerint akár az 50%-ot is eléri.

A tipikus eseteket a pofa tájékán, az orrháton, a fülkagylón és az elülső lábakon többnyire kerek foltokban megjelenő szőrritkulás jellemzi. A kopasz bőrterületek széle enyhén kivörösödik. Ugyancsak megfigyelhető a szőrszálak letöredezése, az erős hámlás, a pikkelyezés, vékony pörkök képződése. Nagyon fontos tudni, hogy az elváltozások nem viszketnek!

Az atipikus esetekben a bőrtünetek szabálytalan foltokban jelennek meg. Idősebb macskákban diffúz (=kiterjedt) szőrhullás, fokozott korpázás, ritkán miliáris dermataitis (=bőrgyulladás) képében mutatkozik a bántalom.

Igaz, hogy a betegség jellegzetes és az előbb elmondott tünetek alapján könnyen felismerhető, de a bántalom biztos megállapítása mikroszkópos vizsgálattal, olykor pedig a gombatenyésztés útján történhet.

GYÓGYKEZELÉS

A kis kiterjedésű, jól körülhatárolt és nem nagy számú heveny elváltozások helyileg alkalmazott gombaellenes szerekkel eredményesen gyógyíthatók.
A bőrelváltozások körül – hosszúszőrű állatokon az egész testfelületen – a szőrt le kell nyírni. A helyi kezelés előtt a pikkelyeket, pörköket keratolitikus szerekkel célszerű eltávolítani, melyre jól alkalmazhatók a samponok. Ily módon elősegíthetjük a gombaellenes szerek jobb penetrálását (=behatolását).

A helyi kezelésre leggyakrabban használt gyógyszerek jórészt humán készítmények, amelyek állatorvosi célra is felhasználhatók.
Ilyenek például a NIZORÁL 2%-os krém vagy sampon, a LAMISIL 1%-os krém, a BATRAFEN oldat és krém, a CANESTEN oldat és kenőcs.

A nagy bőrfelületet érintő, főleg idült bőrelváltozások helyi kezelése és a samponos lemosás mellett szájon át adagolt gombaellenes szerek alkalmazása is szükséges lehet. Erre a célra jól bevált a GRISEOFULVIN 125 mg tabletta 22-60 mg/ttkg dózisban 12 óránként vagy a NIZORAL tabletta 10-20 mg/ttkg dózisban naponta alkalmazva két hétig. Mivel mindkét gyógyszernek májkárosító hatása van, két hétnél tovább nem szabad a kezelést folytatni.
Hosszabb ideig is aggálytalanul adható a LAMISIL tabletta napi 30 mg/ttkg dózisban.
Több együtt tartott macska esetén az egészségesnek látszó állatokat is gombaellenes hatású samponos kezelésben kell részesíteni.

VAKCINÁS OLTÁSSAL MEGELŐZHETŐ

A kutyák és macskák Microsporum canis okozta fertőzésének megelőzésére és gyógykezelésére szolgál a BIOCAN-M vakcina. A vakcina 3 hónaposnál idősebb állatoknál alkalmazható, és az oltást 2-3 hét múlva meg kell ismételni. A védettség a második oltást követően egy hónapon belül alakul ki és legalább egy évig tart. Alkalmazása állatorvosi feladat.

Dr. Radnai Péter

 

A hozzászólások zárolva vannak.